|
Már régi tervem a fogakkal kapcsolatos kérdések elmélyítése, leírása, ezért, most kihasználva a kialakult helyzetet, folytatom a témát.
A fogaink az információval való első kapcsolatba kerülésünket szolgálják, mert végül is mi az étel, a táplálék, ha nem bizonyos információ, információ csomagok megszilárdult, fizikai, primer formája, formái.
Mindannyian ki kell vennünk a részünket az információ feldolgozásból, átalakításból. Minden, ami megnyilvánul, vagyis kilépik a mozdulatlan, megnyilvánulatlan, nyugalomban álló, telített, örökkévaló Abszolút létezésből, amelyet a Véda Atmannak nevez, az kölcsönhatásba kell lépjen a környezetével (bármi legyen is éppen az a környezet), s nem utolsó sorban a környezetében korábban már létrejött megnyilvánulási formákkal. Asszimilálnia, feldolgoznia, birtokba vennie, magáévá kell tennie belőle információkat és ezáltal tud az adott helyen (helyzetben) megszilárdulni és tartósan megmaradni, annak érdekében, hogy rendeltetését betöltse. Tulajdonképpen a táplálkozás a fizikai léttel történő kapcsolat felvétel és fenntartás egyik legközvetlenebb formája. Ezáltal a legprimérebb szükségleteink egyike, de ez nem csupán a fizikai létben való életben maradásunk kapcsán van így, hanem az élet minden területén és mondhatni minden dimenziójában. Ahol megkívánok szilárdulni, onnan információkat kell felvennem, elfogadnom és ez irányú egyértelmű akaratom, tettben ki kell fejeznem. Amint ezt a kapcsolatba kerülést és kapcsolatfenntartást nem teszi meg valaki, menthetetlenül visszahúzódik a nemlétbe, a nem cselekvésbe és természetesen nem utolsó sorban a nem konfruntációba. Minden megnyilvánulás, előre haladás bizonyos konfruntációval, konfruntációkkal jár. Aki a konfruntációt (a konfliktust és a kockázatot) el akarja kerülni, a haladást, az előbbre lépést kerüli el és egyhelyben topog, toporog. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden áron lépjünk konfliktusba a környezetünkkel, de számos esetben erre szükség van, azonban sokszor nem a környezet, nem csupán a környezet ellenállása a fő akadály, hanem más belső és külső akadályaink vannak, amelyekkel való konfruntálódásra legalább annyi energiát kell fordítani, mint a környezetünk időnkénti ellenállásával szemben. Példaként, a különböző életszakaszokban, életperiódusokban máshol, de mindig kell valamilyen szinten konfruntálódnunk, szembesülnünk az új, friss információkkal és máshol, máként kell kifejezésre juttatnunk akaratunk által a saját információinkat az előre lépés, a tágulás érdekében legyen az egyéni, vagy közös. Ameddig meg nem tanuljuk saját magunkat zökkenő mentesen és nem utolsó sorban arányosan érvényesíteni az adott életterületen, ameddig a kellettnél nagyobb (az ismeretlentől való) félelmeink vagy ellenérzéseink, ellenállásaink vannak, addig egészen biztos, hogy konfruntálódnunk is kell, sőt ilyenkor a legtöbbször az jobb, ha konfruntálódunk is. Az első fogak az asztrológiában a Mars elvéhez kapcsolódnak, az akarathoz, az egyértelmű, a tettet eredményező szándékhoz, az előre nyomuláshoz, a beleharapáshoz, a nyers energiákhoz. Amikor azt mondom ki akarom venni a magam részét a világból, akkor ez önzésnek tűnik a környezetem s nemegyszer a magam számára is és az is. Nézzük meg a kisbabákat akiket ez a világ megismerési elv ural, a legönzőbb lények a világon. Nem lehetnek mások, csupán önzők, ha nem lennének ilyenek, akkor túl sem élnék az első három életévüket, hiszen egyéb eszközökkel nem rendelkeznek még az önkifejezéshez. Az akarat, a Mars, a Kos előbb van minden egyéb személyiségi megfontolásnál, megnyilvánulásnál, mivel amennyiben ez nincs meg minden egyéb érvényét veszíti. Az elülső fogak jönnek ki a leghamarabb. Ez a minden más megfontolást (rációt, értelmet) megelőző akaratosság jellemzi és dominálja a gyereket egy éves korától kétéves, két és fél éves koráig, amire kibújik a többi foga is s mivel ez az ami biztosítja a fennmaradást, az integritást. Amennyiben tehát az elülső fogai romolnak ki valakinek a személyes akarat kinyilvánítással vannak nagy problémái. Akaratosabb, agresszívebb a kellettnél, semmilyen más megfontolást nem véve komolyan számításba, leginkább a Kos Sárkányfarokkal, Kos Lilithel, letámaddott Kos Nappal vagy más letámadott Kos bolygókkal rendelkező embereknek szokott a legkönnyebben kiromlani az első foguk. Ilyenkor a környezet ellenállása legyőzhetetlennek tűnik, amelynek következtében az ilyen ember még agresszívebbé, még tüzesebbé, még támadóbbá válik, eredeti természete szerint, s nem jut eszébe, hogy talán másféle megoldása, feloldása is lenne az egésznek. A másik végletben, amikor a környezet ellenállása a megerősödést hívatott szolgálni a polaritás törvénye értelmében, de a személy nem ezt látja meg a kihívásokban, hanem az ellenállást, s a nem kívánt erőfeszítést látja csupán, vagy pedig a konfortjának a felborulását, esetleg felborulási lehetőségét akkor újra el kezd támadni néha kifele, de a legtöbbször befele maga fele, a benne élő Isten fele. Ilyen körülmények között nem mond igent az életre, a kihívásra, hanem meghátrál és magában erősen és többszörösen szidja a sorsát, miközben folyamatosan gyengíti testének fogait a negatív gondolatainak fizikai leképeződéseivel, addig, ameddig azok ki nem lyukadnak, s ténylegesen alkalmatlanná nem válnak a szerepük betöltésére, az éles, határozott kimetszésére a tápláléknak, vagyis azon információknak amelyek végső soron a fennmaradását, és ez által küldetésének betöltését szolgálják. Az első esetben a kizárólagos, a túlzásba vitt használat miatt kell elveszítenünk a legközvetlenebb eszközünknek a testünknek egy részét, azért, hogy végre már ne csupán ezt (a mentalitást) használjuk, hanem más teremető és fenntartó elveket is kezdjünk fejleszteni magunkban. A második esetben pedig azért veszítjük el, mert nem akartuk a rendeletetésének megfelelően használni (leginkább a Mars és a Kos elvét) a fogunkat, sőt támadtuk gondolatban ezt az elvet s ezért a fogunk, amely ezt testesítette meg a szervezetünk szintjén ennek áldozatul esett.
_________________ Maresz
A lét megismerése a bátorságon és személyes áldozaton keresztül vezet, s ki kell lépnünk a megszokott komfortzónánkból, elõítéleteinkbõl, ennek érdekében.
|